Ez odabasz: urethrocystoscopia – a húgyhólyag endoszkópos vizsgálata

Randi újra a Munkácsy urológián. Sosem voltam még így beszarva vizsgálattól. Jelentkeztem a betegfelvételen, el kellet mennem előtte pisilni, és vártam. Nem sokkal később egy fiatal asszisztensnő hívott az egyik vizsgálóba, én korombeli lehetett, talán kicsit idősebb. Szimpatikus volt és kedves. Látta, hogy mennyire be vagyok tojva. Arra kért vetkőzzek le félmeztelenre.

-         - „A poló és a zokni maradhat.”

-         - Nem szeretem zokniban csinálni.

Több poén nem volt ezen a vizsgálaton…

Fel kellett feküdnöm, vagy ülnöm, illetve ilyen félig ülő-fekvő pozícióba egy vizsgálóágyra, és szét kellett raknom a lábaimat két jobb és balos állványokra. Pont olyan szék volt, mint a nőgyógyászati vizsgálókban. Azonnal megértettem, mikor a nők a nőgyógyászati vizsgálaton a kiszolgáltatott helyzetükről beszélnek. Rohadt egy érzés. Az asszisztensnő hozott egy nagy zöld lepedőt, olyat amivel a zsidók is szexelnek. Csak egy lyuk volt rajta, amin kikandikált a pélóm. Annyira féltem, hogy sosem láttam még ilyen picinek, talán a 8 fokos Neretvában utoljára. Aztán mindkét lábamra is ilyen zöld zsákot húzott. Az egész röhej volt, nem volt gáz különösebben az előkészület, de a vizsgálattól paráztam nagyon.

Kérdezgettem az asszisztensnőt, hogy mit fog csinálni velem a Doki.

-         - „Először előkészítjük a terepet a Doktorúrnak. Egy érzéstelenítő zselé folyadékot fogok a hímvesszőjébe fecskendezni, és kicsit várni fogunk. Ha jön a Doktorúr, a hólyagot feltöltjük ugyan ezzel a vizsgálófolyadékkal, és a Doktorúr megvizsgálja.”

-           - Értem. Mivel fog megvizsgálni? Itt van az a műszer? Megnézhetem?

-         - „Persze, ez az, nem olyan vastag, mint egy ceruza. Na ne féljen már annyira!”

-         - Jézusom, és ebből mennyit fog betolni?

-         - „Olyan 30-35 centimétert nagyjából.”

-        - Nekem sosem kellett ilyen vizsgálatra jönnöm, sőt semmilyen vizsgálatra nem kellet még eddig mennem!

-         - „Mi a panasza?”

-         - Nincs panaszom! Vér van a vizeletemben, egy kevés.

-         - „Hát akkor ezért kell belenézni.”

Hamar itt volt a Doktorúr, a kezébe vette az endoszkópot, megmutatta, hogy milyen szépen hajlik, mert van olyan is, ami nem hajlik…, meg hogy hogyan működik. Van egy kis lámpa a végén, és azzal be tud világítani és a másik végén egy kémlelő lencse, amin be tud rajta nézni a hólyagba.

Van, ami nem hajlik:

És ami hajlik, hál'isten:

Aztán szólt az asszisztensnőnek, hogy mehet a feltöltés, és baszki akkora fecskendőt vett elő a nő, amekkorát csak a játékboltokban lát az ember. Felszívta benne a kb. 300 ml folyadékot és egy szilikon cső segítségével feltöltötte a hólyagomat. Na ilyen gyorsan még sosem kapott el a vizelési inger. Ez nagyon furcsa érzés volt. Tudtam, hogy üres a hólyagom, most voltam pisilni néhány perce, most meg úgy kellett visszatartanom, annyira kellett.

A Doktorúr megfogta az endoszkópot és lassan betolta.

- "Itt most fog egy kis fájdalmat érezni, át kell nyomnom a műszer végét a záróizmain.”

Itt már nekem mindegy volt mit csinál velem, rászorítottam az asszisztensnő bal kezére, ami nekem a jobb térdem alatt volt, és csak néztem ki a fejemből. A nő szólt, hogy csak nyugodtam fogjam a kezét, de ne nyúljak oda le, és ne tartsam vissza vizelési ingeremet. Ezt mondjuk hiába mondta, mert ez reflexből jött. Nem volt valami kellemes dolog, bő 6-8 percig tartott, de végül is ki lehetett bírni. A Doktorúr jobbra balra tekergette vizsgálat közben az endoszkópot, és jól körbenézett odabent.

Vizsgálat közben hangosan mondta, amit bent látott, és végül ez került az ambuláns lap aljára is:

Urethrocystoscopia:

-         - „Normál kapacitás, általános ép hólyagnyálkahártya, helyenként bővebben erezett területek, ép szájadékok, a hólyagban és a húgycsőben egyértelmű vérzésforrás nem látszik.”

Aztán egy meglepően gyors mozdulattal kihúzta belőlem az egész műszert.

-         - „Kész vagyunk, nem volt olyan fájdalmas ugye?”

-         - Nem.

-         - „Törölje meg magát, és mehet pisilni. Ezt a folyadékot pisilja most ki nyugodtan a wc-ben, és utána foglaljon helyet a váróban. Megbeszéljük majd a teendőket.”

-         - Felöltözhetek?

-         - „Persze persze, ne így menjen ki. Vicces lenne!”

Hát, megvoltunk. Jót pisiltem, tiszta fehér zselét. Furcsa volt az érzéstelenítő hatása, mert végig azt éreztem, hogy nem tudom visszatartani a vizelést. Ennek köszönhetően úgy mentem haza (autóval), hogy végig a farkamat szorítottam, hogy be ne pisiljek, pedig nem volt mit…

A Doktorúrral nem sokat tárgyaltunk utána, ő azért nyugodtabb volt, én nem sokkal. Kért nekem időpontot CT vizsgálatra, hátha majd utána okosabbak leszünk. Három hét múlva CT vizsgálat következett, ami szintén első volt az életemben.

-      „Haza mehet!” – ez a legszebb mondat a világon!

Folyt. köv…