Úgy döntöttem, legyen itt végre valami. Nem szeretem azokat a jegyzeteket, olvasgatni, akik otthon üldögélve mesélgetik az unalmas életüket. Ez távol áll tőlem, bár a munkámat illetően biztos ezen is lehetne mit csámcsogni, …no de azért  ezt mégse kéne! Tök jó dolog blogozni valahonnan távolról az ismerősöknek, barátoknak, hogy élünk és ez és ez történik velünk, de amúgy már két éve egy sort sem írtam ide… de hogy most még is, és miért is? Nos, valami történik velem, (nem is velem, inkább bennem!) már lassan másfél éve, és ezekről az élményekről szívesen megosztok pár gondolatot azokkal, akik rátaláltak erre a megkapó címre. Remélem a háttérben valami banális okok lesznek, (mondom ezt biztos a magam megnyugtatására) de a vizsgálatoknak még koránt sincs vége, és az eddig történtek tapasztalatait szívesen megosztom itt mással, úgy ahogy megéltem őket. Mert hát biztos mindenkinek meghatározó élmény (még ha rossz is), mikor először fekszik CT-be, vagy ha először nyúlnak a seggébe, ami történetesen még jó is lehetne, ha meleg lennék, (hogy ezen a nők mit szeretnek?) de egy 60 akárhány éves Dokitól semmiképp, akit megkértem, hogy legyen kíméletes, mert ő lesz az első az életemben. Egyszóval, hogy mekkora öröm az urológia minden bugyrát megtapasztalni pár VVT miatt, nos ahogy a reklámban van: „az élmény megfizethetetlen”!   

Na csapjunk bele a lecsóba! Van egy aranyos kis Dokinénim, (aki amúgy egy kicsit raccsol, és ő tudja kimondani a legszexisebben a világon, hogy Roland :-) és aki minden évben megvizsgál, így hát többek között neki köszönhetem ezeket az élményeket, mert 2009 májusában talált a vizeletemben néhány VVT-t, amit én sosem vettem volna észre, és hogy itt korrigáljam a blog címét, nincs azért szó semmiféle vér hugyozásról, de hát van benne. Hú de jó kerek mondat lett…

Ezzel a romantikus találkozással megkezdődött egy véget nem érő vizsgálat sorozat, ergo: irány a Pécsi urológiai szakrendelés, amivel már tele van a tököm (a hugyom is)!

De hát muszáj a végére járnom... tulajdonképp nem is magamnak ígértem meg, hanem a Doktornénimnek! :-)

Folyt. köv...