rolifire blogja

Vége ennek a történetnek!

Lassan vége a márciusnak és hát túl vagyok féléves  felülvizsgálatokon. Március elején urológiai UH kontroll volt, a helyzet ugyan az, de legalább nem rosszabb. Aztán március közepén nefrológia kontroll, aminek szintén hasonló eredménye lett. Csak találgatnak... illetve valami vékony bazális membrán nephropathiát emlegetett a dokim, amit elmagyarázott, de nincs már kedvem vele foglalkozni. Akit érdekel, nézzen utána. Gyakorlatilag semmi nem változott október óta, leszámítva a 10 kiló mínuszomat. Amúgy a tököm tele van ezzel az egésszel, lehet élni véres húggyal...

Látogatási tilalom! Pech.

Robi amúgy jól van, és elég kellemetlen volt, azt mesélte. Részletek majd később, még nem volt időm kifaggatni.

Megvan az eredmény! Nem cserélték el a hugyomat, figyeleltem rá most! Nincs fehérje, a vér pedig a szokásos. A jövő héten egy kollégám befekszik a klinikára, VESEBIOPSZIÁRA! Ugyan az a dokink, bár más a bajunk, de ő sokkal rövidebb idő alatt, sokkal előrébb tart mint én. Na de ebből most nem akarok poént gyártani. Neki pont a fehérje túltengésével vannak gondjai, így elég közeli infóim lesznek… azt hiszem bemegyek majd hozzá.

Na, a változatosság kedvéért ma vér és fehérje is volt a vizeletemben.... (gyorsteszt a dokinénimnél)

Labor hétfőn reggel 9-kor.

Alakul a dolog!

Véres húggyal és -7 kilóval kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Mosom a vesémet rendesen... de semmi változás.

Most viszont van mitől fogynom.  :-(

Hm.... miről írjak? Muszáj volt valami bejegyzést ide írnom 13-nak,

nem szeretném valami szerencsétlen történettel folytatni.

Szójjatok má hozzá!

A nefrológusnál

A nefrológiai vizsgálatokról volt némi fogalmam ezt megelőzően is, amikor még megfordultam párszor a Nyár utcai gyerek klinikán. Van pár kedves ismerősöm, aki rémisztgetett néhány vizsgálattal, de mondtam nekik, hogy kizárt dolog, hogy velem idáig „jusson” az orvostudomány. Nincs nekem olyan nagy bajom, hogy…

A nefrológus egy fiatal pasi volt, szimpatikus doki. Sokat beszélgettünk, megmérte a vérnyomásomat, megnézte a hasamat, de semmi egyébre most nem került sor. Inkább arra volt kíváncsi, hogy élek, mi a munkám, mit és mennyit eszek, mennyi folyadékot fogyasztok. Lényeges dolog volt, hogy sohasem dohányoztam! Az ez irányú kérdések fontosak voltak, a helytelen táplálkozás és folyadék bevitel (amiben nem vagyok valami nagy bajnok) nagymértékben befolyásolja a vesék működését.

Az asszisztens nő 45 év körüli lehetett és kérdezte, hogy hány éves vagyok. Mondtam, hogy 36. A Doktorúr pedig, hogy mióta vagyok tűzoltó? Válaszoltam, hogy már 16 éve. Erre azt kérdezte, hogy akkor lassan készülök nyugdíjba, nem? Na erre az asszisztens nő úgy felkapta a fejét, ráadásul amit válaszoltam rá, hogy nem bánnám, a dolgot… teljesen kiakadt. Dörmögött, hogy neki még majd 20 évet kell dolgoznia, hogy nyugdíjba mehessen.  

A beszélgetésünk során a Doktorúr kitért két előfordulható betegségre is. Az egyik a vesemembrán áteresztése, ami a fizikai megterhelésnél jöhet szóba. Itt a normális mennyiség max 2-3 VVT lehetne. A másik betegség számomra elég magas röptű megfogalmazás volt …

A doktorúr arról beszélt hogy „a vese kapuja a fül”, ha a hallásunk romlik érdemes a vesék állapotát megnézetni. A veséknek és fülnek előfordulhat egy együttes megbetegedése, és ha romlana a hallásom, mindenképp jelentkezzek nála. Vagy valami hasonló… de mennem kell hozzá, ez a lényeg.

Aztán vannak bizonyos tünetek, amik feltétlenül állapotromlásra utalnak. Mint említettem a fülek megbetegedése, ha bedagad a lábam, ha megnő a vérnyomásom, ha fehérje lesz a vizeletemben, ha furcsa testsúlyváltozásom történne rövid időn belül, ha véresebb lesz a vizeletem, illetve ha fájna a vesém.

Nem akartam semmi féle, idegen orvosi kifejezéseket írni a betegségeket illetően, mert nem tartottam fontosnak. Illetve akartam, de nem találtam meg a neten. Ha most közelebb kellett hajolnod a monitorhoz, hogy ezt elolvasd, akkor ez annak a tünete, hogy kevés a szex az életedben… :-)

Így aztán ha valami ilyesmi szóba jön, semmiképp nem fogom megúszni ezt:

VESEBIOPSZIA!!! Rémisztő szó!

Találtam egy nagyon dúrva képet róla :-)

         Ödön, b...meg! De csúnya vagy!

Aztán arról beszélgettünk még, hogy milyen szintjei vannak a vese vizsgálatoknak:

• I. Szűrővizsgálatra: vizelet teljes tesztcsík módszerrel, vérnyomásmérés
• II. Vesebetegség bizonyítására: teljes vizelet, vizelet üledék, 24 órás proteinuria, Na, K, Ca, P, KN, kreatinin clearance, összfehérje, albumin, cholesterin, hasi (nephrológiai) ultrahang vizsgálat
• III. Vesebetegség (parenchymás) differenciáldiagnosztikája: gócvizsgálatok (orrmelléküreg felvétel, mellkas rtg. fogászat, gégészet, szükség szerint egyéb) AST, ANA, anti-GBM, ANCA, anti DNA, vesebiopszia.

Egyenlőre a szűrővizsgálatokon estem keresztül. Ha változás lenne, akkor megy a szekér tovább. Most várom a márciusi kontrol időpontot. Diétáznom kellene, több folyadékot innom és mérnem kell rendszeresen a vérnyomásomat.

Azt hiszem ezt a témát jól kiveséztem!

Folyt. köv… 2011. Márciusában!

Sokadik randi az urológián

Az eredményeimmel vissza kellett mennem ismét a Doktorúrhoz, rá egy hétre a CT után. Természetesen pisiltem megint egyet, ha már ilyen sűrűn járok, legyen mindig kontroll. Pláne, hogy a kezemben volt a negatív SZTK-s lelet is…

Akik itt ülnek a váróban többségük 50 év feletti. Számukra, úgy látom elfogadott dolog, hogy eljön az az idő az életükben, amikor ide is el kell látogatni. Aki viszont fiatal, az meglehetősen kellemetlenül érzi magát. Leültem én is a váróban, mert most nem voltak olyan sokan. Szemben ültem az ajtókkal, ahol a vizsgálatok folytak, velem szemben pedig egy fiatal, 30 év körüli, gyönyörű vékony nő ült. Volt vagy 180 centi magas, hosszú szőke haj, rövid szoknya, csizma, stb… szóval bomba jól nézett ki, (a melle lehetett volna kicsit nagyobb.) Látszott rajta, hogy mennyire zavarba van, de most kivételesen nem azért, mert mindenki őt nézte, hanem mert benne is az az érzés uralkodhatott, hogy semmi keresnivalója nincs itt, ilyen fiatalon. Takargatta az arcát, zavartan mosolygott, kellemetlenül érezte magát. Nem nagyon értettem a helyzetet, ennyire azért én sem viselkedtem idiótán. Jöttek mentek az emberek és átadtam a helyemet egy idős bácsikának és a feleségének. Aztán pont úgy támasztottam a falat utána, hogy szőke husi mellé álltam két lépésnyire. Akkor jöttem rá, hogy mitől volt ilyen zavarban. Ő pont a férfi wc-vel szemben ült, és akárhányszor benyitott valaki a budiba, a bent lévő idős bácsikák pont a poharat fogták az egyik kezükben, a másikban meg a cerkát. Ahogy nyílt az ajtó, mindenki a szöszivel nézett szembe. Szegény csajszi csak mosolygott és a fejét fogta, próbálta a hosszú szőke haját a szemébe kotorni. Mulatságos helyzet volt, minden alkalommal más és más meglepi érte a hugit, de végül is szólították őt is az asszisztensek.

Sajnos elég kellemetlen dolog volt úgy láttam mindenki számára, hogy gyakran rákérdeznek az asszisztensnők, hogy kihez, miért jött, és mindenki előtt elkezdik mesélni az emberek a váróban, hogy épp kinek mije vérzik vagy fáj belül. Így aztán egy csomó betegséget meg lehet hallgatni, és valaki azt mondja magában, hogy „Ez piti, hallaná az enyémet!”, vagy éppen azt, hogy „Hű b..meg!”.

Jöttek mentek a betegek és sokaknak a vizelet leadásával kezdőtött a vizsgálat. Voltak itt mindenféle színű pisik... fekete, kóla színű, narancssárga, a pár csepp véren keresztűl. Aztán egy bácsika felháborodva vette tudomásul, hogy nem fogadják el tőle a Kalinka Vodkás üvegben a vizeletét, amit a bőr táskájából kotort elő. Hát, érdekes hely ez az urológia...

Nem sokkal később én is sorra kerültem, és megbeszéltük az eredményeket. A vizeletemben most is 4-5 VVT volt és a Doktorúr nem zárta ki, hogy a cisztám okozza a vérzést, bár erről eddig azt mondta, hogy nagy valószínűséggel nem ettől van. Látta, hogy nőtt a ciszta, így előírta a három havonként történő kontrollt. További vizsgálatokat nem javasolt, helyette viszont nefrológiai (vese) vizsgálatokra küldött. Az időpontom már megvolt korábban, mert a Dokinénim már előjegyezte nekem, gondolván úgy is ez jön most. Bejött neki…

Az urológiát úgymond kivégeztem!

Folyt. köv…

A második CT vizsgálat

Az utolsó pár vizsgálatom egy héten belül zajlott. Ezért volt furcsa, hogy csütörtökön a laborban vér és vizeletvizsgálat volt, aminek az eredménye meglett hétfőre (ez negatív). Aztán hétfőn a kötelező tűzoltó éves-orvosi szűrés, ami a tesztcsíkon természetesen pozitív. Kedden szolgálat, szerdán reggel CT. Senki ne kérdezze, hogy „Hogy megy ez ilyen gyorsan…?”

A diagnosztikás lányoktól kis üvegben korábban megkaptam a kontrasztanyagot, amit másfél liter vízben kellett feloldanom, gondosan. Így lehetőség volt rá, hogy ne ott reggel 7 órától fogyasszam el ezt a nedűt, hanem már úgy jöjjek oda, hogy 7 órára megittam az egészet, és kezdődhet a vizsgálat. Vigyáznom kellett, hogy ne a kontraszt anyagra öntsem a vizet, hanem a vízzel teli palackba öntsem a kontraszt folyadékot. Ez az anyag ugyanis kihabzik, ha fordítva csináljuk. Na szóval reggel 6 órakor, ennek a koktélnak az elkészítésével indítottam a napomat. Természetesen éhgyomorra, a reggeli kávé helyett, ami kimondottan jól esett. Szolgálatból reggel 6.30-kor leváltott egy kollégám és 7 órakor a lányok már vártak kávéval a kezükben a klinika udvarán. Még volt egy kicsi a löttyből és ezen jól elviccelődtünk ott. Hiába kínáltam nekik, nekem kellett meginnom az egészet.

A vizsgálat lement hamar, ugyanúgy mint korábban. Vénás injekció, hőhullám, felvételek, és fosás két napig. Viszont most a Doktornő aki a vizsgálatokat végezte egy régi ismerősöm volt, és kellemesen elbeszélgettünk utána. Sok mindent megemlített a tüneteimet illetően. Így azt is, hogy a sportolóknak valamint a nehéz fizikai munkát végzőknek megjelenhet VVT a vizeletében, ami a vesemembrán áteresztése miatt fordul elő, bizonyos terhelés fokozódásától. De erről később írok még.

Szóval jót beszélgettünk, elmondott mindent, amit a felvételeken látott. Többek között azt is, hogy a cisztám fél év elteltével nagyobb lett, most 1 cm. Más gond nincsen. Illetve megkérdezte még, hogy derékfájós vagyok-e. Mondtam, hogy igen, mert ez a gerincem görbületéből látszott a felvételeken. Pontosabban a nem görbületéből, mert a CT oldalfelvételein ez látszik, hogy a gerincemnek nincs meg az a szép íve ott derék tájékon. Megnéztem ezt is a CD lemezen és fel akartam rakni ezt a felvételt is, hogy megmutassam, de a farkam sokkal szembetűnőbben görbül a másik oldalon, így aztán nem akartam ezzel a felvétellel riogatni senkit.

A doktornő megnyugtatott, hogy ne aggódjak. A CT eredménnyel aztán már sokadszorra kellett vissza mennem a Doktorúrhoz. Akárhányszor mentem, ez a Munkácsy urológia mindig tudott meglepetéseket szerezni.

Folyt. köv…

Újra a laborban

A vér- és vizeletvizsgálat nem nagy durranás, nincs is nagyon mit írnom róla. Talán annyit érdemes megjegyeznem, hogy egy nagyüzemben lévő hajtásban be- becsúszhat némi hiba. Nagyon sokan voltak most is. Repkedtek a számok a két vizsgálóban, és négyesével hívták az embereket. A lányok is (akik inkább már nénik voltak) pörögtek rendesen, aznap hárman vették le a vért a betegektől. Akinek pisilnie kellett, az kapott egy poharat és mehetett kicsavarni a répát. Na itt csúszott be némi baki… de valahogy csak a gondolataimban motoszkált, egészen addig amíg meg nem kaptam a dokinénimtől az eredményt, amit ugye e-mailben küldenek át neki.

Szóval az történt, hogy amikor kijöttem a budiból a pohárral a kezemben, és letettem az asszisztensnő asztalára, akkor már volt ott két pohár, és utána még egyet oda tett valaki a többi mellé. Akkor már vágtam azonnal, hogy nem az érkezési sorrendben tettük le a poharakat, de bíztam abban, hogy az asszisztensnő tudja, hogy melyik pohárhoz kell nyúlnia.

Senkinek nem szóltam. Nem tudom miért. Biztos lehülyéztek volna, hogy mit nem merek gondolni… ez egy labor! De hogy miért nincsenek megszámozva a poharak, vagy mint az urológián, kis papírlapon mindenkinek ott a neve és arra teszi rá a poharát …? Hát, nem értem!

Két nap múlva megjött az eredmény! Azonnal mentem a dokinénimhez! Nincs benne vér! Helyette baktérium van benne! Hihetetlen, mi? „Ez egy labor!” Anyátok, az lavor!

Elmeséltem a dokinénimnek a sztorit, hogy mire gondoltam. Persze azt mondta, semmi gond pisiljek egyet a tesztcsíkra. Bingó! Naná, hogy van benne. Viszont akkor valaki megnyerte az én 8 VVT-s pisimet! Itt szeretnék most neki kellemes urológia vizsgálatokat kívánni! A hugyos asszisztens picsát meg csókoltatom!

Másnap szolgálatba mentem. Aztán a rá következő reggelen, mikor leadtam a szolit vártak a lányok reggel 7 órára a második CT vizsgálatomra.

Folyt. köv...

A második kontroll

… ehhez képest pisáltam egy olyat, hogy a duplája lett a VVT a vizeletemben a nyár végére. Eléggé lehangolt a hír. A Doktorúr újabb CT vizsgálatot kért.

Úgy gondoltam, lassan ideje volna a Doktor nénimnek is elvinni a leleteimet, mert ott nála össze kell gyűjtenem őket a kartonomba. Amikor elmeséltem neki az eddigieket, azonnal írt nekem egy újabb laborvizsgálatra szóló beutalót, immár a vesefunkciókra is kiterjedve. Nem volt valami jó kedvem ebben a pár napban, talán most idegesített először ez a dolog komolyabban. (Hogyakkó most miafasz van...?)

Folyt. köv…

Az első kontroll

Pár nap elteltével újra el kellett mennem az urológiára, a Doktorúr várta a CT eredményemet. Megbeszéltük, hogy nincs különösebb tennivaló. Azt javasolta, hogy jelentkezzek nála 3 hónap múlva egy kontrollra. Akkor újra meg fogunk nézni megint mindent (vér, vizelet, vese UH). Erre az első kontrollra 2010 áprilisában került sor. Hoztam a tőlem elvárható szintet. A vizeletemben lévő vörösvértestek száma 4-5 volt egy látótérben. Megegyeztünk, hogy nincs különösebb gond, és a nyáron keressem meg újra.

A nyár eltelt. Nem volt kedvem ezzel foglalkozni. Július végén kellet volna mennem vizsgálatra, de csak szeptember végén mentem el. Tök jó idő volt ezen az őszi napon a sok eső után, és jó kedvem is volt. Arra gondoltam, hogy biztos elmúlt már és nem kell többet ide jönnöm. Ehhez képest…

Folyt. köv…

(Az első) CT vizsgálat

Mint írtam, a tökömet szorítva hazaautóztam a hólyag cystoscopiáról. A nap pihenéssel telt, a Doktorúr sok folyadékpótlást javasolt, hogy a vizsgálófolyadék hamar kiürüljön a szervezetemből. Arra kért, hogy lehetőleg minél többet igyak, mert a sok folyadéktól nem lesz annyira koncentrált a pisim, és így kevésbé fog csípni kifelé. Felírtak még valami gyógyszert is, amit kiváltottam a gyógyszertárban. Ezt meg kellett innom, gondolom a vizsgálófolyadék miatt volt erre szükség.

Otthon nem sokkal már pisilnem kellett. Semmi gáz nem volt, nem sok csurgott, mert még nem volt mit pisilni, hisz csak egy kevés folyadékot ittam azóta. Gondoltam nem lesz semmi gáz ezzel, nem fog csípni, kipisiltem már amit ki kellett. Persze próbáltam betartani a Doktorúr kérését, de nem ment olyan könnyen, nem vagyok valami nagy ivó, (vizet nem iszok…).

Nem gondoltam arra, hogy hatott még az érzéstelenítő zselé az első pisilés közben… a következő két nap falkaparással telt, annyira mart a húgy kifelé…

Megvolt a CT időpontom. Ez nagyjából 2010. Január végére esett. A pécsi diagnosztikai központ nagyon modern vizsgáló. Nem része a klinikáknak. Korábban sokat jártam itt, más okból kifolyólag és ismertem itt sok mindenkit. Ismerős volt a hely, tudtam mi vár rám, csak most a másik oldalról kell megtapasztalnom a látottakat.

A recepción a lányok felvették az adataimat, sok mindent megkérdeztek a gyógyszereimről, betegségeimről. Kaptam egy-másfél liter vizsgáló folyadékot, amit meg kellett innom. Ez bő egy órát eltartott. Iszonyat íze van, mentolos-ánizsos-kámforos nemtudommi. Nagyon szar volt, kis adagokba osztottam be, és néztem az időt, hogy mennyi időnként kell 2 dl-t meginnom belőle, hogy elfogyjon egy óra alatt. Egyébként olyan mint az görög ouzo, csak nincs benne alkohol. És nagyon sok az az 1 – 1,5 liter… Amint letelt az egy óra szólítottak is.

A CT masina, egy röntgengép, ami forog a testünk körül egy gyűrűben és folyamatos felvételeket készít. Aztán ezeket a felvételeket egy számítógép gyúrja egybe, majdnem videó lesz belőle, és utána ki lehet értékelni a fotókat.

Le kellett vetkőznöm kicsit, a farmerom övét letolni, hogy semmi zavaró ne legyen a felvételeken. Itt semmi fém dolgot nem kell levenni magunkról, ez nem az MR gép. Felfeküdtem az asztalra és bekötöttek még egy kanült a kezembe, amin szintén majd egy vénás kontrasztanyagot fognak bejuttatni. Na ez elég kellemetlen volt.

A vizsgálat elkezdődött, szép lassan a gép fekvőrésze becsúszott velem együtt a gyűrűbe, aminek a belsejében forgott a felvételeket készítő rész. Nem volt hangos, nem volt félelmetes, semmi extra dolog nem történt. Beszéltek hozzám egy mikrofonon (egy gép hang), hogy mikor kell bent tartanom a levegőt a felvétlek készítése idején. Aztán a kontrasztanyagot benyomták a vénámba, kis rotyogást hallottam, ahogy a folyadék elindult a csövekben. Azt mondták előtte, hogy kicsit meleg lesz… ehhez képest úgy elöntött a forróság, mintha lázas lettem volna. Vert a víz a melegtől rendesen. Ijesztő volt, olyan hirtelen tört rám. A gép forgott, a felvételek készültek, de az egész nem tartott tovább 10 percnél. Ki lehetett bírni… inkább 100 CT, mint egy urethrocystoscopia.

Felöltözhettem, és kint várnom kellett még egy fél órát, hogy ne legyen semmi gond. A kanül benne marad az emberek karjában erre a fél órára, így biztos nem lógnak meg, és kivárják a fél óra pihenőidőt. A lányok említették a vizsgálat előtt, hogy előfordulhat hasmenés a kontrasztfolyadéktól, ami nem váratott sokáig magára. Alig vártam a vizsgálat után, hogy wc-re mehessek. Volt nagy dir-dúr, de ezt nem részletezném, volt már itt elég gusztustalan dolog… Ja! Az említett esetleges mellékhatás nagy meglepetésemre eltartott két napig.

Az eredményért pár nap múlva visszamentem. Nagyjából negatív lett, talált a Doktornő egy 8 mm átmérőjű cisztát a jobb vesémben. Más rendben volt. Az eredményt CD-re kiírva is megkaptam, amit otthon megnéztem és én is tudományosan kiértékeltem:

Nagyon szép vagyok belülről!

Aztán megtaláltam én is otthon a cisztámat, amit az ambuláns lapon olvastam:

Érdekes dolog volt, és akinek ilyen vizsgálatra kell mennie, nem kell, hogy féljen tőle. Persze akinek nincs félnivalója az eredményt illetően sem…

Kicsit elmaradtam a blogozással a napokban. Jelenleg a nefrológia vizsgálatok előtt vagyok, az urológiát úgymond kivégeztem, és itt is sok érdekes dologgal ilyesztgetnek...

Folyt. köv...

Ez odabasz: urethrocystoscopia – a húgyhólyag endoszkópos vizsgálata

Randi újra a Munkácsy urológián. Sosem voltam még így beszarva vizsgálattól. Jelentkeztem a betegfelvételen, el kellet mennem előtte pisilni, és vártam. Nem sokkal később egy fiatal asszisztensnő hívott az egyik vizsgálóba, én korombeli lehetett, talán kicsit idősebb. Szimpatikus volt és kedves. Látta, hogy mennyire be vagyok tojva. Arra kért vetkőzzek le félmeztelenre.

-         - „A poló és a zokni maradhat.”

-         - Nem szeretem zokniban csinálni.

Több poén nem volt ezen a vizsgálaton…

Fel kellett feküdnöm, vagy ülnöm, illetve ilyen félig ülő-fekvő pozícióba egy vizsgálóágyra, és szét kellett raknom a lábaimat két jobb és balos állványokra. Pont olyan szék volt, mint a nőgyógyászati vizsgálókban. Azonnal megértettem, mikor a nők a nőgyógyászati vizsgálaton a kiszolgáltatott helyzetükről beszélnek. Rohadt egy érzés. Az asszisztensnő hozott egy nagy zöld lepedőt, olyat amivel a zsidók is szexelnek. Csak egy lyuk volt rajta, amin kikandikált a pélóm. Annyira féltem, hogy sosem láttam még ilyen picinek, talán a 8 fokos Neretvában utoljára. Aztán mindkét lábamra is ilyen zöld zsákot húzott. Az egész röhej volt, nem volt gáz különösebben az előkészület, de a vizsgálattól paráztam nagyon.

Kérdezgettem az asszisztensnőt, hogy mit fog csinálni velem a Doki.

-         - „Először előkészítjük a terepet a Doktorúrnak. Egy érzéstelenítő zselé folyadékot fogok a hímvesszőjébe fecskendezni, és kicsit várni fogunk. Ha jön a Doktorúr, a hólyagot feltöltjük ugyan ezzel a vizsgálófolyadékkal, és a Doktorúr megvizsgálja.”

-           - Értem. Mivel fog megvizsgálni? Itt van az a műszer? Megnézhetem?

-         - „Persze, ez az, nem olyan vastag, mint egy ceruza. Na ne féljen már annyira!”

-         - Jézusom, és ebből mennyit fog betolni?

-         - „Olyan 30-35 centimétert nagyjából.”

-        - Nekem sosem kellett ilyen vizsgálatra jönnöm, sőt semmilyen vizsgálatra nem kellet még eddig mennem!

-         - „Mi a panasza?”

-         - Nincs panaszom! Vér van a vizeletemben, egy kevés.

-         - „Hát akkor ezért kell belenézni.”

Hamar itt volt a Doktorúr, a kezébe vette az endoszkópot, megmutatta, hogy milyen szépen hajlik, mert van olyan is, ami nem hajlik…, meg hogy hogyan működik. Van egy kis lámpa a végén, és azzal be tud világítani és a másik végén egy kémlelő lencse, amin be tud rajta nézni a hólyagba.

Van, ami nem hajlik:

És ami hajlik, hál'isten:

Aztán szólt az asszisztensnőnek, hogy mehet a feltöltés, és baszki akkora fecskendőt vett elő a nő, amekkorát csak a játékboltokban lát az ember. Felszívta benne a kb. 300 ml folyadékot és egy szilikon cső segítségével feltöltötte a hólyagomat. Na ilyen gyorsan még sosem kapott el a vizelési inger. Ez nagyon furcsa érzés volt. Tudtam, hogy üres a hólyagom, most voltam pisilni néhány perce, most meg úgy kellett visszatartanom, annyira kellett.

A Doktorúr megfogta az endoszkópot és lassan betolta.

- "Itt most fog egy kis fájdalmat érezni, át kell nyomnom a műszer végét a záróizmain.”

Itt már nekem mindegy volt mit csinál velem, rászorítottam az asszisztensnő bal kezére, ami nekem a jobb térdem alatt volt, és csak néztem ki a fejemből. A nő szólt, hogy csak nyugodtam fogjam a kezét, de ne nyúljak oda le, és ne tartsam vissza vizelési ingeremet. Ezt mondjuk hiába mondta, mert ez reflexből jött. Nem volt valami kellemes dolog, bő 6-8 percig tartott, de végül is ki lehetett bírni. A Doktorúr jobbra balra tekergette vizsgálat közben az endoszkópot, és jól körbenézett odabent.

Vizsgálat közben hangosan mondta, amit bent látott, és végül ez került az ambuláns lap aljára is:

Urethrocystoscopia:

-         - „Normál kapacitás, általános ép hólyagnyálkahártya, helyenként bővebben erezett területek, ép szájadékok, a hólyagban és a húgycsőben egyértelmű vérzésforrás nem látszik.”

Aztán egy meglepően gyors mozdulattal kihúzta belőlem az egész műszert.

-         - „Kész vagyunk, nem volt olyan fájdalmas ugye?”

-         - Nem.

-         - „Törölje meg magát, és mehet pisilni. Ezt a folyadékot pisilja most ki nyugodtan a wc-ben, és utána foglaljon helyet a váróban. Megbeszéljük majd a teendőket.”

-         - Felöltözhetek?

-         - „Persze persze, ne így menjen ki. Vicces lenne!”

Hát, megvoltunk. Jót pisiltem, tiszta fehér zselét. Furcsa volt az érzéstelenítő hatása, mert végig azt éreztem, hogy nem tudom visszatartani a vizelést. Ennek köszönhetően úgy mentem haza (autóval), hogy végig a farkamat szorítottam, hogy be ne pisiljek, pedig nem volt mit…

A Doktorúrral nem sokat tárgyaltunk utána, ő azért nyugodtabb volt, én nem sokkal. Kért nekem időpontot CT vizsgálatra, hátha majd utána okosabbak leszünk. Három hét múlva CT vizsgálat következett, ami szintén első volt az életemben.

-      „Haza mehet!” – ez a legszebb mondat a világon!

Folyt. köv…

Intravénás urográfia  - Piti ügy

Eltelt három hónap. Vége lett a 2009-es év nyarának, és vészesen közeledett az új kontroll dátuma. Nem igazán foglalkoztam a történtekkel, úgy éltem az életem, mint bárki más. Nem volt semmi panaszom (és most sincs).

Újra a Doktorúrnál ültem az Irgalmasok utcában.

Megismert. Mosolygott. Pisiltem. Véreset.

Azt beszéltük meg, hogy elküld egy újabb vizsgálatra, egy intravénás urográfiára, ami a vesék kontraszt-anyagos vizsgálata.  Fogok ott kapni nagy röntgen fényképeket, amiket majd vissza kell hoznom neki. Elmesélte, hogy nem kell beszarni ettől, nem fájdalmas vizsgálat. Arra kíváncsi, hogy a vesék jól működnek-e, és hogy a kontraszt anyag a röntgenfelvételeken ezt majd jól láthatóvá fogja tenni. Illetve, hogy van-e esetleg vesekövem (bár ezt már korábban az ultrahang kimutatta volna).

Pár hét múlva volt időpontom a Munkácsy M. utcában, az urológián. Na ez egy érdekes hely, nagyon fiatalnak éreztem magam a 35 évemmel! Más élvezetes nincs benne. Szólítottak, aztán fel kellett feküdnöm félmeztelenül a röntgen alá. Közben kaptam egy infúziót a jobb karomba, amibe a kontraszt anyag is bele volt vezetve. Csípett, meg meleg érzés fogott el, mintha lázas lennék, meg a számban furcsa ízt éreztem, de tényleg nem volt semmi gond. Mondhatni unalmas volt. Bő fél órát tartott és közben, ahogy a vese kiválasztotta a folyadékot, készültek a röntgenfényképek a folyamatról. Szépen látszottak a vesék, a vesevezetékek és a húgyhólyagom, mindenem.

A kezembe kaptam a felvételeket is:

Szép hólyagom van, mi?

Azok a hülye csíkok ne tévesszenek meg senki hozzáértőt, a függöny mintája van benne, ahogy lefényképeztem otthon!

Pár nap múlva visszamentem a Doktorúrhoz az Irgalmasokba. Már otthonosan mozogtam ott, és megint pisiltem azért egyet. Érdekes, hogy akár mikor mentem hozzá, mindig azt gondoltam, hogy na most biztos elmúlt magától, és nem kell többet ide jönnöm. Persze ez az álom hamar szétfoszlott.

A felvételeken minden szépen látszott, negatív volt minden. Jól működtek a veséim, szép kiválasztás volt, semmi térfoglalásos tágulat, vagymittudoménmi...

Újra ultrahang vizsgálat következett, és ismét a prostatavizsgálat. Nagy találmány ez az ultrahang! Kívülről is meg lehetett nézni…  :-)

Beszélgettünk. Mi legyen?

-„Tovább folytatjuk természetesen a vizsgálatokat, és CT vizsgálatra is szeretném ha elmenne Roland. De előtte azért nézünk egy urethrocystoscopiát.”

- Rendben van, az mi?

- „Bele kellene néznem a hólyagjába.”

- És azt melyik lyukon keresztül tenné Doktorúr?

- „Hát nekünk férfiaknak csak egy lyuk van ott…” – mosolygott.

- Nem lehetne esetleg azt, hogy ezt kihagyjuk és mindjárt a CT-be menjek?

- „Ezt előbb meg kell nézni, sok minden kiderül ott. Hogy van-e valami daganat a hólyagban. Erre gyanakszom inkább. Ha találok valamit, akkor ugyan ilyen vizsgálati módszerrel le kell majd égetni a hólyag faláról.”

- Biztos van valami más lehetőség is…

(Mosolygott.)

A vizsgálat időpontja 2010. 01. 26-án lesz.

„Találkozunk a Munkácsy M. utcában az urológián, Roland!”

Sóhajtottam és elköszöntem.

Folyt. köv...

Ultrahang és prostata vizsgálat - hagyományos módszerrel :-(

Az első urológiai randi egy kellemes beszélgetéssel kezdődött, úgymond megismerkedtünk. Gyorsan pisiltem egyet, aztán rátértünk a lényegre! :-) Először a vesék ultrahangos vizsgálata következett. Semmi extra nincs ebben, minden nap lát az ember képeket a TV-ben, mikor a kismamákat vizsgálják. Sőt akinek van gyereke, sosem felejti el, mikor először látja meg a kiskrapekot, és a kezébe nyomnak egy picike fekete-fehér képet. No, de elkanyarodtunk a témától… felfeküdtem a vizsgálóasztalra, kis hasfal nyomkodás után  jött a zselé, és nézegettük a monitort. A Doktorúr beszélt (diktált) én meg csak hallgattam és leskelődtem, amikor épp arra kellett fordulnom:

„Vizelést követően a hólyag üres. Prostata nem látható. VESE UH: Normál nagyságú vese jobbról, sima kontúr, normál vastag parenchyma, ép echogenitás, üregrendszeri tágulat, kőreflex nem látható. BA l vese: kóros nem látható.”

Ilyen mindenféle idegen szavakat nem fogok többet leírni, nem tartom fontosnak, csak majd a lényeget.

Felöltözhettem, és megbeszéltük, hogy az UH nem mutatott semmi különöset. Úgy néz ki, nincs vesekövem ami ezt a vért okozná a vizeletben. Közben megjött a labor eredménye is: 3-4 vörösvértest van egy látómezőben a mikroszkóp alatt.

Aztán egy meglepi a végére: „Roland, megvizsgálnám a prostatáját is.” És már csattant is a gumikesztyű a hátam mögött, én meg összerezzentem ugyan abban a pillanatban. A Doktorúr csak beszélt, hogy toljam le a nadrágomat, és hogy mit fog csinálni, és baszki nem engedett szóhoz jutni. Aztán csak kinyögtem, hogy legyen velem kíméletes, mert nekem ő lesz az első az életemben, akit ilyen közel engedek magamhoz. Mosolygott. Nem akarom leírni a nevét, de aki volt már nála, ráadásul első alkalommal, az tudja milyen ez a mosoly!  Sámlira fel, kicsi terpesz, megint zselé, és bumm...  Arra kért, hogy úgy tudja majd kitapintani, ha nyomok kicsit. Gyakorlatilag azt kérte, hogy próbáljak meg a bent lévő ujjára szarni. Kis nyomást éreztem, de semmi többet. Azt hallottam mástól, ha gond lenne, akkor ez kurvára fájt volna.

„RDV: valamivel nagyobb, szimmetrikus, izom tapintatú nem érzékeny prostata.”

Hamar megvoltunk, semmi gond nem volt a nagy megszeppenést követően. Kitörölhettem a zselés seggemet, és a könnycseppet a bal szemem sarkából. Hm, asszem fordítva volt, előbb a könnycsepp...

Ja, és az ambuláns lap alján volt még egy számomra nagyon fontos mondat:

„Hímvessző, herék, mellékherék ép.” Három hónap múlva kontrol. Hazamehet!

Folyt. köv...

Hogy is kezdődött…

Minden évben orvosi vizsgálat: EKG, vérnyomás, panaszok, stb. +Vizelet. BINGÓ! A gyorsteszt vért mutatott ki. Egy óra pihi, aztán 1 liter folyadék után újra próba. Ugyan az az eredmény. Akkor jött az a trükk, hogy biztos nem jó a tesztcsík. Na ez sem jött be…

Megbeszéltük a Dokinénivel, hogy elküld laborba, akkor még vese funkció nélkül, és utána megkeresem Pécsett az urológiai szakrendelést. Ott majd aztán elmond a Doktorúr mindent.

A laborban minden oké volt. Reggel az SZTK-ban beálltam a sorba a 84-nek, és ment a dolog, mint a karikacsapás. Pisi, vér – persze külön-külön mind a kettő, és már kész is voltam. Közölték, hogy az eredményemet e-mailben átküldik majd a megrendelő orvosnak, nem kell érte jönnöm.  „Bámulatos, hol tart már a tudomány!”

Az eredmény rendben volt. Nem volt egy felkiáltó jelem sem. Persze a vizeletet leszámítva. Ezzel az eredménnyel aztán egy hét múlva elbattyogtam az Irgalmasok utcába, és vártam a sor(s)omat. Itt mindjárt meghatározó élményben volt részem, olyasmi mint mikor elveszítjük a szüzességünket… :-)

Tök jó volt eddig azokkal a kollégákkal viccelődni, akik betöltötték a 40 éves korukat. (kötelező urológiai vizsgálat 40 év felett) Soha többet nem teszem!

Folyt.köv...

Úgy döntöttem, legyen itt végre valami. Nem szeretem azokat a jegyzeteket, olvasgatni, akik otthon üldögélve mesélgetik az unalmas életüket. Ez távol áll tőlem, bár a munkámat illetően biztos ezen is lehetne mit csámcsogni, …no de azért  ezt mégse kéne! Tök jó dolog blogozni valahonnan távolról az ismerősöknek, barátoknak, hogy élünk és ez és ez történik velünk, de amúgy már két éve egy sort sem írtam ide… de hogy most még is, és miért is? Nos, valami történik velem, (nem is velem, inkább bennem!) már lassan másfél éve, és ezekről az élményekről szívesen megosztok pár gondolatot azokkal, akik rátaláltak erre a megkapó címre. Remélem a háttérben valami banális okok lesznek, (mondom ezt biztos a magam megnyugtatására) de a vizsgálatoknak még koránt sincs vége, és az eddig történtek tapasztalatait szívesen megosztom itt mással, úgy ahogy megéltem őket. Mert hát biztos mindenkinek meghatározó élmény (még ha rossz is), mikor először fekszik CT-be, vagy ha először nyúlnak a seggébe, ami történetesen még jó is lehetne, ha meleg lennék, (hogy ezen a nők mit szeretnek?) de egy 60 akárhány éves Dokitól semmiképp, akit megkértem, hogy legyen kíméletes, mert ő lesz az első az életemben. Egyszóval, hogy mekkora öröm az urológia minden bugyrát megtapasztalni pár VVT miatt, nos ahogy a reklámban van: „az élmény megfizethetetlen”!   

Na csapjunk bele a lecsóba! Van egy aranyos kis Dokinénim, (aki amúgy egy kicsit raccsol, és ő tudja kimondani a legszexisebben a világon, hogy Roland :-) és aki minden évben megvizsgál, így hát többek között neki köszönhetem ezeket az élményeket, mert 2009 májusában talált a vizeletemben néhány VVT-t, amit én sosem vettem volna észre, és hogy itt korrigáljam a blog címét, nincs azért szó semmiféle vér hugyozásról, de hát van benne. Hú de jó kerek mondat lett…

Ezzel a romantikus találkozással megkezdődött egy véget nem érő vizsgálat sorozat, ergo: irány a Pécsi urológiai szakrendelés, amivel már tele van a tököm (a hugyom is)!

De hát muszáj a végére járnom... tulajdonképp nem is magamnak ígértem meg, hanem a Doktornénimnek! :-)

Folyt. köv...