Újra a laborban
A vér- és vizeletvizsgálat nem nagy durranás, nincs is nagyon mit írnom róla. Talán annyit érdemes megjegyeznem, hogy egy nagyüzemben lévő hajtásban be- becsúszhat némi hiba. Nagyon sokan voltak most is. Repkedtek a számok a két vizsgálóban, és négyesével hívták az embereket. A lányok is (akik inkább már nénik voltak) pörögtek rendesen, aznap hárman vették le a vért a betegektől. Akinek pisilnie kellett, az kapott egy poharat és mehetett kicsavarni a répát. Na itt csúszott be némi baki… de valahogy csak a gondolataimban motoszkált, egészen addig amíg meg nem kaptam a dokinénimtől az eredményt, amit ugye e-mailben küldenek át neki.
Szóval az történt, hogy amikor kijöttem a budiból a pohárral a kezemben, és letettem az asszisztensnő asztalára, akkor már volt ott két pohár, és utána még egyet oda tett valaki a többi mellé. Akkor már vágtam azonnal, hogy nem az érkezési sorrendben tettük le a poharakat, de bíztam abban, hogy az asszisztensnő tudja, hogy melyik pohárhoz kell nyúlnia.
Senkinek nem szóltam. Nem tudom miért. Biztos lehülyéztek volna, hogy mit nem merek gondolni… ez egy labor! De hogy miért nincsenek megszámozva a poharak, vagy mint az urológián, kis papírlapon mindenkinek ott a neve és arra teszi rá a poharát …? Hát, nem értem!
Két nap múlva megjött az eredmény! Azonnal mentem a dokinénimhez! Nincs benne vér! Helyette baktérium van benne! Hihetetlen, mi? „Ez egy labor!” Anyátok, az lavor!
Elmeséltem a dokinénimnek a sztorit, hogy mire gondoltam. Persze azt mondta, semmi gond pisiljek egyet a tesztcsíkra. Bingó! Naná, hogy van benne. Viszont akkor valaki megnyerte az én 8 VVT-s pisimet! Itt szeretnék most neki kellemes urológia vizsgálatokat kívánni! A hugyos asszisztens picsát meg csókoltatom!
Másnap szolgálatba mentem. Aztán a rá következő reggelen, mikor leadtam a szolit vártak a lányok reggel 7 órára a második CT vizsgálatomra.
Folyt. köv...
